2013. augusztus 21., szerda

Thirteen letters to Niall


Sajnálom, hogy ilyen este, de még ma. Szóval mondhatni betartottam:) Továbbra is köszönök mindent! Most nem pletykálok (pedig lenne mit), és nem írok ide semmit, mert úgyis fölösleges:D X

×××

– Szóval a hotelba érkeztek? – kérdezte Liam, miután Niall elmesélte neki a levelek történetét. A másik csak figyelte őt pillanatokig egy értelmezhetetlen kifejezéssel az arcán, mielőtt vállat vont volna és kezébe vette a laptopot. Egyből a google jelent meg a böngésző ablakban. 
–  Igen, az ajtó alatt.
–  Nem hiszem, hogy egy rajongó lett volna. Senkit sem engednek be oda a kulcsok nélkül – mondta homlokát ráncolva Liam.
–  Szóval szerinted nem Charlie volt? – kérdezte, miközben térdeit a mellkasához húzta és próbált nem gondolni a tényre, hogy Charlie nagyon régen abbahagyta már az írást. Szerette volna elhitetni magával, hogy semmi baja. Biztosan jól van.
–  Nem – Liam megvakarta a tarkóját, és elgondolkodott. Pislogott egyet. Kettőt. – Mi van akkor, ha nem rajongó volt, hanem egy vendég, vagy valaki, aki ott dolgozik?
–  Miért venne ki valaki csak azért egy szobát, hogy eljuttasson hozzám néhány levelet? – kérdezte Niall. a Feltételezésnek semmi értelme nem volt. Hiszen kinek lettek volna ilyen fontosak ezek a levelek? Senkinek.
–  Neem – kezdte Liam – A hotel egyébként sem hozta nyilvánosságra, hogy melyik emeleten vagyunk.
–  Szóval valaki, aki ott dolgozik? Ki? Meg kell találnunk! – ült fel izgatottan Niall. Liam váll rándítva sóhajtott.
–  Komolyan emlékszel, melyik hotelban kaptad ezeket? – kérdezte, s közben alsó ajkát rágta. Niall ledermedt egy pillanatra, és elgondolkodott.
–  Nem igazán – motyogta.
–  Rendben – intett – Megpróbálok kideríteni valamit, te olvasd a többi levelet, hátha ad valami nyomot, amin elindulhatunk. – Niall lassan lejjebb csúszott a kanapén.
– Biztos? – kérdezte óvatosan. Liam még nem is olvasta a leveleket, de ő is majdnem ugyanannyira meg akarta találni Charliet, mint Niall.
– Azok a levelek boldoggá tesznek téged, és ha megtaláljuk, boldog leszel. Szóval megtaláljuk – mondta. A szöszi nem tudott mit mondani erre, ezért csak bólintott és gyorsan becsukta az ajtót Liam mögött, feltépte a soron következő borítékot és felmászott a saját helyére. Charlie boldoggá teszi, igen. Olyan érzést kelt benne, mintha egész végig egy liftben utazna, amíg olvas, nem tud megszabadulni ettől az érzéstől. Ez szörnyű, és minden levéllel egyre csak azt érzi, hogy a lány kicsúszik a kezei közül, és elillan, mielőtt megtalálná. 

Csak szeretné megnyugtatni, ez minden. Szerette volna biztonságban, egészségben tudni. De félt, hogy talán sosem találja majd meg. 

Kedves Niall, 

Ezt a levelet kicsit tovább tartott megírnom, mert új terapeutához járok. A neve Lola, szőke, ausztrál és mindig ad nekem fodormentás mentost, kedves. A levelekről kérdezett, és arról, hogy segítenek-e. Azt mondtam; igen, mire megkért, hogy mutassak neki egyet. Szóval mutattam. 

Rengeteg dolgot mondott arról, hogy valójában a levelek nem is segítenek sokat, csak én gondolom azt, mert ezek csak felelevenítik a rossz emlékeket és csak rontanak a helyzeten. Azt mondta „hamis remény”, milyen hülyeség! Nincsenek reményeim, semmi… 

Hiszen sosem gondoltam azt, hogy valaha is válaszolni fogsz. Vagy csak elolvasod. Egyszerűen csak szeretek úgy tenni, mintha…” 

Itt vagyok… Figyelek… gondolta Niall, és a szíve szakadt meg a lány írását olvasva. Talán sosem fogja megtalálni. 

Lola irodája előtt szórólapok voltak kitűzve a parafatáblára. Az egyik közülük egy ’Hogyan Kell Kezelni a Bánatot’ feliratú lap volt valami címerrel a tetején, világoskék Comic Sans betűtípussal pontokba szedve, hogyan kell őszintén beszélni egy szerettednek egy másik szeretett elvesztéséről. 

Az összes személy meghalt, akit szerettem, szóval én neked mesélek.” 

Figyelek…………………… hajtotta le fejét Niall. Meghatotta az, ahogy a lány kezeli. Emberként. Nem egy piszkosul híres zenészként. Csak egy egyszerű, kedves fiúként. 

Nemrégen új gyerek jött az iskolába. Ebben az évben költöztek ide. Két paddal mögöttem ül német órán és pont a hátam mögött történelem órán. 

A francba is… úgy néz ki, mint Blake. 

Még nem igazán meséltem neked Blakeről. Talán, mert nem volt sok jelentősége annak, hogy őt is elveszítettem. Egyszerűen csak ő volt az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhattam volna, tudod? Az utolsó dolog, ami még egyszer a mocsokba tiport, utoljára. Akkor úgy éreztem jobb lenne feladni, mint Eliza. Azután, hogy a szüleink meghaltak, ő is feladta. Nem harcolt tovább, csak feküdt és várta a halált. 

Elizának könnyű dolga volt… csak várnia kellett. 

Nem sokkal a szüleink halála után történt, sétálgattam a kórház fényes padlóján, remegő kezekkel mert az utolsó ember az életemben, aki a családom volt, éppen haldoklott Minden egy rohadt év alatt történt! Olyan gyorsan és kegyetlenül… Az idő csak telt, én mégsem éreztem magam semmivel sem jobban. Véget nem érőnek tűnő fájdalommal a mellkasomban járkáltam, és próbáltam levegőhöz jutni, de úgy féltem. Pedig tudtam, hogy úgyis meghal. 

Blake tizenöt éves volt én pedig körülbelül tíz. Kócos barna haja volt és sötét szemei. Mosolya pedig azt az érzetet keltette, hogy a világ csodaszép hely. Csak addig az egy pillanatig, ameddig nem tudatosult bennem, ami körülöttem történik, de akkor is. Két hónappal Eliza halála előtt találkoztunk, éppen amikor az aktuális gyermekotthonba költöztem. A kórház kávézójában láttam először. 

Ő volt az egyetlen, aki nem úgy nézett ki, mint egy haldokló. 

Igazából… a haja kócos volt, és a szemei alatt sötét karikák díszelegtek, de tekintete úgy ragyogott, akár a gyémánt. Barátságos, hívogató tekintet volt az övé. Tehát a kórház kávézójában üldögéltem a kettő közül az egyik asztalnál. 

– Leülhetek? – kérdezte papírpoharát szorongatva, melyre fekete filccel Blake volt írva. A szüleim három héttel azelőtt haltak meg, az egyetlen húgom pedig éppen haldoklott, mégis képtelen voltam neki nemet mondani. Azt hiszem, rájött, hogy nem vagyok beszélgetős kedvemben, szóval csak itta a forró csokiját csendben. Néha rám nézett, mikor úgy gondolta, hogy már nem nézem, de én végig őt figyeltem. Szerintem, ez imádnivaló volt. 

Egész idő alatt, amíg őt néztem, olyan más érzésem volt. Olyan vidámnak tűnt, és ez engem is felvidított, de csak amíg őt néztem. Emlékszem, amíg őt bámultam, ő az ablakon kifelé figyelt. Az orvosokat és az ápolókat követte tekintetével, volt benne valami elbűvölő. Ragyogó tekintetű volt, fiatal és… új. 

Nem gondoltam, hogy meg kellene kérdeznem, miért van ott. Féltem, hogy valami rossz vagy, hogy ő is elveszíthet valakit, ahogyan én. Bár nyilvánvalónak tűnt, hogy ez nem így volt. Emlékszem az érzésre; féltékeny voltam rá. 

Mikor elment bólintott, intett a kezével, és mosolygott rám. 

Akkor mosolyogtam először abban a hónapban. 

Az volt az első alkalom, hogy láttam őt. De nem az utolsó. Talán elmondom majd egy nap… 

Egyéb hírek; Alice furcsán viselkedik. Amikor azt mondom furcsán, úgy értem, csöndes. Mintha kerülné a beszélgetést velem. Azt hiszem valami feszültség van közöttünk, tudod? 

Ez nem tetszik. 

Azt hiszem, van valami, amit nem mond el. Bár elmondaná! Az is lehet, hogy már megutált, túl fura vagyok neki, vagy csak rám unt, és a defektes személyiségemre. Még mindig jobb lenne, ha időben megtudnám, nem lassanként távolodnánk el egymástól, ahogy a régi barátaimmal a baleset után. 

Azt mondtam Lolának, hogy abbahagyom a levelek írását. Szerinte az írásuk talán depresszióhoz vezethet, vagy öngyilkossághoz is akár. Azt mondta, valahogy helyre kell hoznom ezt magamban. Jobban lenni, és megpróbálni nem feladni, de ez egyre rosszabb. 

Próbálkozom, Niall. Én próbálom, esküszöm. 

Egyébként nem hagyom abba az írást, nem hiszem, hogy válaszolni fogsz, vagy egyáltalán megérinted ezeket a papírokat valaha… De néha azt kívánom, bár megtennéd. Úgy érzem, ez segít. Akkor nem érzem magam olyan rosszul. 

Sok szeretettel,
Charlie


– Én is próbálom… - suttogta a levélnek, majd kinézett az ablakon. – Megtalállak. ígérem.



24 megjegyzés:

  1. Ez olyan szép :$$
    Ha egyszer megcsinálná ezt valaki egy filmnek én ott ülnék az első sorban egy csomag zsebivel *-*
    Egyszerűen imádom :)))
    Mikor lesz kövi rész ??!
    Xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, filmnek biztosan megható lenne:D Ha megbeszélitek velük, én bevállalom, hogy megcsináljuk azt is:DD (dejóötlet!:DD)
      Most néhány napot biztos várok a következővel, mert az azután következőt, csak az ég tudja, mikor tudom majd hozni:((
      ~xx

      Törlés
  2. Hát...szinte alig találok szavakat, könnyeimet és egész arcomat törlöm kínomban. Csodálatos rész lett. Én pont ezt a fajta fájdalmat hiányolom az én blogomból, az enyémet talán úgy tudná nevezni, hogy csinált fájdalom, de a tiédben olyan valóságosak vannak. Istenem...
    Én is azon az állásponton vagyok, hogy valaki a hotel személyzete vagy vendégei közül rakta Niall ajtajai elé a leveleket, és ez talán Lola volt az új agyturkász? Vagy valaki az árvaházból? Kitudja... remélem egyszer erre is.
    Niall fájdalmát annyira átérzem, annyira jó ember, hogy alig tudom elhinni, hogy ilyen van, Liam szintén. Istenem bárcsak ilyenek lennének.
    Anniyra szomorú véget érzek, remélem nnem így lesz. :( De valami azt súgja az lesz, ne haljon meg... :(

    Bocsi a sok hülyeségért. Nagyon jó rész volt, hozd hamar a kövit.
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hülyeség? Dehogy az! Ez az eddigi legértelmesebb kommented, de te ezt még nem tudhatod:D Örülök, ha fájdalmat találtál benne. Valami morbid örömöt okoz ez a tudat:D
      Remélem hasonlóan jó emberek. Jó nem úgy, hogy beleszeretnek egy levélíró rajongóba, csak úgy... ahogy vannak. A végéről nem pletykálok:DD Örülök, mikor a találgatásokat olvasom:D Jó nézni:D
      ~xx

      Törlés
  3. Szija!Most kezdtem el olvasni a blogodat!Egyszerűen fantasztikus!Végig bőgtem az egészet!Igazi fájdalmak vannak benne!:D
    Ez a kedvenc blogom! :D :$$
    Kérlek siess a kövivel! :DD Remélem megtalálja Niall Charliet!! :DD

    Puszi:Rita xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ez nagyon kedves:DD Mindig örülök, mikor írjátok, hogy sírtok rajta:D
      ~xx

      Törlés
  4. Szóhoz sem jutok. Soha nem gondoltam, hogy egy blogon fogok sírni...és ennyit. Eddig majdnem mindegyik részen sírtam.
    Awwww, Niall annyira aranyos, hogy mindent megtesz azért, hogy megtalálja Charlie-t. <3 És Liam is, hogy segít neki. <33
    Egyre jobban félek az utolsó levéltől. Tuti biztos vagyok benne, hogy zokogni fogok.:D Bármi is lesz a vége. :D
    Imádtam, mint mindig <333 Nagyoooon várom a következő részt. ^^
    Xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodálatos dolog... azt olvasni, hogy sorra sírtok és. ú. Nem is tudok már hogy hálálkodni, amiért az olvasáson túl még arra is időt szántok, hogy ezt elmondjátok:D

      Azt hiszem az utolsó levél is megríkat majd pár embert. Legalábbis nagyon remélem.
      ~xx

      Törlés
  5. Szia!
    Egyszerűen nem tudom mit mondjak. Imádtam a részt és be kell valljam, szerintem ez volt a legaranyosabb az eddigiek közül. Lehet, hogy azért mert ráállt a dolgora, hogy megtalálja Charliet, de lehet, hogy nem azért. Nem tudom. Annyit viszont tudok, hogy imádom a blogodat, az irásodat és ezt az egész történetet. Nagyon aranyos és egyben szomorkás is, de ez nem baj. Köszönöm, hogy irod, mert igy egy olyan történetet olvashatok, ami teljesen egyedi és amihez foghatót talán eddig nem is láttam. ♥
    Csak igy tovább és várom a folytatást! ;)
    xxx. Szintia ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, ez nagyon kedves! Igen, lehet, hogy ez a rész Liam beavatása miatt lett kicsit kedvesebb, nagyon örülök a kedves szavaknak. Ezért érdemes ezt csinálnom. Köszönöm!
      ~xx

      Törlés
  6. OMG Imádom Niall-t,imádom Liam-et.....annyira édesek,hogy leírhatatlan!!!!!! :) <3 Hú,lehet,hogy Charlie barátnője vagy valami ismerőse a hotelben dolgozik....el se tudom képzelni ki az,de nem lennék meglepődve,ha Blake lett volna,aki portásként dolgozik ott :D(néha olyan hülyeségeket tudok kitalálni) Charlei jól teszi,hogy nem hallgat a dilidokira,azzal,hogy kiírja magából a dolgokat szerintem jót tesz a lelkének.Nagyon szeretném,hogy megtalálják egymást,tuti bőgnék miközben olvasnám....Előttem írták,hogy jó lenne filmet csinálni belőle,ezt az ötletet maximálisan támogatom,bár tuti,hogy végig bőgném,mint a Titanic-ot
    Asszem ennyi elég is volt belőlem....
    Nagyon-nagyon és még annál is jobban várom a következőt! :)))) <3 <3 <3 <3
    Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem az ilyen találgatásokat, néha egészen érdekesek, elgondolkodtatóak:D Egyébként nem beszél mellé az a bizonyos dilidoki, hiszen Charlie hamis reménye, hogy egy nap majd meghallgatásra talál a története, és Niall ténylegesen olvassa, válaszol, vagy felkeresi... ennek az esélye kevesebb, mint egy a millióhoz, hiszen rengeteg rajongói levél van, rengeteg csinos lány, rengeteg őszinte lány, és mind imádják. Charlienak szerencséje volt, de ha nem lett volna, abban az esetben a dokinak igaza lehetett volna. Az meg még a jövő zenéje, hogy megtalálják-e a lányt:DD
      ~xx

      Törlés
  7. Örültem, hogy Liam végre be lett avatva, meg annak is, hogy ő lett végül a beavatott személy. Annyira édes volt, ahogyan próbált érdeklődni a levelekről, illetve hogy biztosította Niall-t arról, hogy megtalálják a lányt.

    "Azok a levelek boldoggá tesznek téged, és ha megtaláljuk, boldog leszel. Szóval megtaláljuk – mondta." Ez annyira kedves tőle, látszik, hogy szereti a szöszit és segíteni akar neki. :)

    Sajnálom, hogy egy újbóli fájó pont került előtérbe a levél tartalma szerint. Blake-re gondolok, még egy ember, akit Charlie elveszített. Nagyon szomorú sorsa van ennek a lánynak, nem is csoda, hogy lelkileg kikészül, amikor 16 évesen sorra veszíti el a szeretteit.

    Mindezek a szörnyűségek mellett pedig hatalmas mákja van a lánynak, hiszen Niall olvassa az írásait, csak épp nem tudja honnan jön a forrás. Hmmm felettébb izgalmas!

    Nagyon jó lett, mint mindig!

    Várom a folytatást!

    puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennél a levélnél kifejezetten kíváncsi voltam a véleményedre, mert ugye végre Liam is beavatottá vált, valahogy úgy éreztem, hogy ezt akarod te is:DD

      Nem is tudom Charlie ezt hogy bírta elviselni, hiszen végül teljesen egyedül maradt ez szörnyű. Elképzelni sem tudom, min mehetett keresztül valójában.

      A szerencséje pedig megfordult azzal, hogy a levelek eljutottak oda, ahova kellett csak később. (és amit ide képzeltem, azt most nem írom le, mert bolondnak néznének az emberek:DD)
      ~xx

      Törlés
  8. Amúgy, ne haragudj, hogy olyan goromba voltam a csoportban, de egy hónapot kellett várnunk, és, egyébként nem tudtam, hogy te, ezt fordítod...de örülök, hogy feltetted, és WoW HuRrY uP pLs :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem haragszom, és ha ilyenkor nem az lenne az első, hogy kilép a csoportból az illető (mert ugye nem te vagy az első, aki írt, majd mikor válaszoltam kilépett a csoportból), akkor meg tudtuk volna ezt kulturáltan oldani szerintem, mert én úgy érzem, hogy velem lehet úgy is tárgyalni. Továbbá, bárki bármikor írhat privátban is, és ott sem harapom le senki fejét.
      Igen, elég vad fordítás, de lényegében olyasmi:D Próbálok sietni, és igyekszem meggyőzni a brit lányt, aki kitalálta, hogy ötleteljen gyorsabban. (már írtam neki a múltkor, de nem úgy tűnik, mintha meghatotta volna. Pedig úgy könyörögtem!:(( )
      ~xx

      Törlés
  9. Szia nálam meglepi: http://welcometomylife1d.blogspot.hu/2013/08/1-dijam.html

    VálaszTörlés
  10. Szia.:)
    Ma olvastam el egy huzamra az összes levelet. Hatalmas erőfeszítésbe került, hogy ne sírjak. Nagyon meghatott a történeted. Remélem Nialler megtalálja Charliet.
    Nagyon hamar írj új részt!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, ne erőlködjetek. Sírjatok nyugodtan, különben megsértődök (na jó, nem) :DD
      ~xx

      Törlés
  11. Szia! Díj nálam.:)
    http://camp-in-cambridge3.blog.neon.hu/archives/2013/08/27/Otodik__Sara/

    VálaszTörlés
  12. Huhh ez nagyon szívszorító volt majdnem sikerült sirnom is :) De probàlj sietni a kövivel;))<3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A héten mindenképpen jön, megmondtam a csoportban:))
      ~xx

      Törlés