Eighteen letters to Niall

„Kedves Niall, 

Emlékszel, mostanában sokat írtam arról, hogy Alice az, aki egyben tart? Kijelentettem, hogy nem tudom, mit kezdenék nélküle, majd a furcsa viselkedéséről is írtam. 

Végre kiderült, hogy miért viselkedik úgy. 

Éppen az ebédlő felé tartottunk, de Alice szokatlanul gyorsan járt, mintha nem akarna mellettem sétálni. Kicsit zavart, hogy az utóbbi időben mindig ezt csinálta, és sosem nézett a szemembe, így elé siettem, és megálltam. 

– Alice, valami bajod van velem? – kérdeztem, mikor végképp meguntam, hogy próbál figyelmen kívül hagyni.

– Nem – került ki, és beállt a sorba, én pedig mögé.

– Mondd el, ha van valami, és ígérem, soha többet nem fogok rád akaszkodni. Meguntál? – hatalmas kerek szemekkel nézett, elvette a tálcát az ebédjével és megvárta, amíg én is így teszek, majd fejét az egyik asztal felé biccentette, hogy kövessem. Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát, és leült. Vele szemben foglaltam helyet, de nem szóltam semmit.

– Nem mertem elmondani. Annyira rosszul érzem magam emiatt, Charlie, te vagy a legjobb barátom. Ne hidd, hogy már nem kedvellek. Egyszerűen csak képtelen vagyok a szemedbe nézni. Nem tudom, hogy mondjam el – csak mondta, és mondta. Nagyon megijedtem. Először azt hittem, ő is beteg. Ha eddig olyan sokszor megtörtént, miért ne történhetne meg újra?

– Mondd már – hangom addigra türelmetlen volt, ő pedig kezei közé temette az arcát, percekig nem szólt semmit.

– El fogunk költözni – mondta, amint felemelte a fejét, és rám nézett. Szomorú csillogás költözött szemeibe. – Apát áthelyezték. 

Semmit sem tudtam szólni, csak bólintottam. Nem értettem, miért nem akarta elmondani, csak azt tudtam, hogy újra egyedül maradok. Milyen önző érzés, nem igaz? Ő új emberek közé kerül teljesen egyedül, én pedig arra gondolok, hogy engem itt hagy ezekkel.” 

Niall csak akkor döbbent rá, Charlie élete nem csak néhány rossz emlékből áll, amin nem tudja túltenni magát. Rájött, hogy a lány hiába is próbálja elfelejteni a múltat, hiszen mindig történik vele valami, ami újabb szomorúságra ad okot. Egyre jobban félt. 

Mi lehet az oka annak, hogy nem írt több levelet? Már egy év telt el, mióta ezeket postázta. Egy év alatt bármi megtörténhet, hiszen ő és a fiúk is alig néhány hónap alatt lettek világhírűek. Akaratlanul is rossz gondolatok öntötték el az agyát. Bármi történhetett a lánnyal az utóbbi évben, az is lehet, hogy halott és ő sosem találja már meg. Semmitől sem félt jobban, mint hogy egy egyszerű sírkő fogadja majd, Charlie nevével rajta. Nem is akart tovább gondolkodni, mert ezek a pusztító gondolatok őt is elszomorították. Félt, hogy eltántorítják a lány felkutatásától. 

A kopasz férfi a másik oldalon, közben lefejelte a falat és elaludt, Niall azon tűnődött, mikor hagyja el végre a kabint, mire egy magas jólöltözött fekete hajú férfi nyitott be, és helyet foglalt Niall mellett. Kinyitotta a laptopját és szorgosan írogatni kezdett valamit. Az öltözékéből ítélve Niall arra tippelt, hogy valami jogi szöveget mert, hogy ez az alak nem író, az teljesen biztos volt számára. 

„Megkértem Alicet, hogy csináljon úgy az utolsó itt töltött heteiben, mintha nem menne sehová, csak legyen még egy kis ideig a barátom, és ne emlékeztessen arra, hogy megint magamra maradok. Eleget tett a kérésnek, minden nap meghívott magukhoz az iskola után, és hétvégén elmehettünk valahová. Csak beültünk egy kávézóba, elvittük a kutyáját sétálni, vagy piknikeztünk a parkban. Sokat beszéltünk rólatok, ő szokás szerint Louisról, míg én elmeséltem neki, hogy leveleket írok neked. 

Csodálkozva nézett rám emiatt, majd óvatosan megkérdezte; 

– Kaptál már választ?

– Dehogyis, hogy gondolod? Annyi üzenetet kapnak, pont az enyémet olvasná el, és még válaszolna is? – legyintettem szórakozottan – Egyszerűen csak azért írok, mert így közelebb érzem magam hozzá. 

Bevallom, nem teljesen igaz, amit akkor mondtam neki. Tudod, minden nap arra várok, hogy Jade berohan az ajtón, és közli, hogy levelem érkezett. Egy levelem tőled. Bár nem tudom mi a rosszabb, válasz nélkül maradni, vagy egyszerűen csak rájönni, hogy nem vagy az, akinek gondoltalak. Nagyon félek, hogy egy nap olyan levelet kapnék tőled, ami lerombolná a rólad alkotott képet. Hiszen én is látom, hogy túl tökéletes vagy, ez nem lehet valódi.” 

Niall bűntudata nőttön-nőtt Charlie újabb és újabb vele kapcsolatos gondolatai megismerésére. Egy lány, aki őszinte volt, szeretnivaló, olyan elesett és szerencsétlen, mégsem buta… Egy ilyen lány kitartóan írogatott neki, tökéletesnek látta, ő pedig még csak nem is válaszolt neki. Még csak el sem olvasta. 

De hogyan olvashatta volna el, hiszen meg sem kapta a leveleket! 

A magas férfi felnézett laptopjából, Niall pedig érezte, hogy őt figyeli. Nem tudta eldönteni, hogy ő is felismerte-e vagy egyszerűen csak kiült az arcára minden érzelem, amit a levél olvasása váltott ki. Fogalma sem volt, melyik a kellemetlenebb. Inkább újra a levél mögé rejtette az arcát, nehogy az idegen rákérdezzen. 

„Tudod, tegnap láttalak titeket. Élőben! El sem hittem, hogy egy nap sétálok haza az iskolából, és megpillantalak titeket. Nem tudom, mi okból voltatok ott, ennek nem néztem utána. Nem vagyok az az őrjöngős rajongó típus, így amikor a többi lány lerohant titeket, én halkan tovább sétáltam. 

Este azt álmodtam, hogy kiléptél a tömegből, hozzám sétáltál, kivetted a zsebedből a fényképet, amit küldtem, hogy összehasonlítsd, majd átöleltél, mint egy régi kedves ismerőst. Később előhúztad a karkötőt,és közölted, hogy ezeket azóta magadnál tartod. Elkérted a telefonszámomat, hogy mostantól mindig megtalálj, de csak az otthon címét, és a twitter nevemet tudtam neked megadni. 

Bár folytatódott volna az az álom, és sosem kellett volna felébrednem belőle. Tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha egy őrült lennék, aki meg akar halni, mert nem találkozik a kedvenc bandatagjával. Tudom, hogy ez nem normális, de gondold csak át. Nincs nekem semmim, amiért érdemes lenne itt maradnom, nincsenek barátaim, családom, otthonom. Őszintén, senki sem szeret. Senki sem kedvel. De még csak nem is ismernek, mert egyszerűen nem akarnak megismerni. 

Sok szeretettel

Charlie ♥”

Egy nő lépett be a kabin ajtaján, kezében starbucksos műanyag pohárral, amit elvitelre adnak, s a következő pillanatban a pohár tartalmát Niall pólójára öntötte, ahogy a vonat lefékezett. Sűrű bocsánatkérések közepette helyet foglalt a fiúval szemben, de némileg megnyugtatta, hogy Niall tökéletesen nyugodt maradt, és biztosította afelől, hogy nem haragszik. Szerencsére bepakolt néhány ruhát is, ha esetleg nem talál oda elsőre, és több napot kell eltöltenie Londonban… vagy valaki leönti kávéval a vonaton. Haza nem akart menni, a terv az volt, hogy felkeresi az otthont, ahol Charlie élt a levelek szerint, és ha minden jól megy… Erre az esetre még nem volt kidolgozott terve. Gyorsan előkeresett egy másik pólót, mely büszkén hirdette, hogy 5SOSt hallgat, és még egyszer megnyugtatta a nőt, hogy semmi probléma.